Kedves Gyöngyi!
Sosem gondoltam, hogy eljön ez a pillanat, hogy emlékeznünk kell…. Eszembe jutsz, amikor cipelted az öledben a gyerekeket. Amikor suhantál fehér köpenyedben egyik osztályból a másikba, szervezted a vetélkedőket, vitted a lelkes gyerekeket múzeumba. Sosem felejtkeztél el a fontos évfordulókról. Sosem mondtál le egy gyerekről sem. Erődön felül intéztél nekik mindent, még nyugdíjba vonulásod után is. Kollégáid is mindig számíthattak rád. Szívügyed volt az iskola múzeuma. Örülünk, hogy ismerhettünk, sokkal kevesebbek lennénk Nélküled. Szeretettel gondolunk Rád, beírtad magad a Mozgásjavító történetébe.
Kollégáid nevében
Szilvi, Lívi, Móni, Éva
