Április 28-án délután ismét a középiskolások búcsújára gyülekeztek a ballagók, a ballagtatók, a tanárok, szülők és ismerősök a Mozgásjavító színháztermében és a zsibongóban.
A műsorfolyam a DÖK vándordíj átadásával kezdődött, az idei díjazott, a 11-dikes Horváth Roland vette át a Fakatonát a tavalyi helyezettől.
Az átadások sora az iskolazászlóval folytatódott, majd a végzősök a ballagási batyut és a vele járó virágot vették át a tizenegyedikesektől.
Búcsúzás: búcsúztatás, versek, énekek, beszédek – Locsmándi Alajos intézményvezető szavait követően a közönség megtekintette először az igazi, majd az elektronikus tablót, aztán a felsorakozott végzősök az aulában megkapták a családtagok, rokonok, a régi, már végzett diáktársak ajándékait, jókívánságait – s kezdetét vette a tényleges elballagás.
A betegszobában Balázs felolvasta az egészségügyi munkatársak tréfás minősítését, ezt követően a taláros társaság kivonult az utcára. A fáklyák ugyan nem mutattak olyan jól a nappali fényben, de a környező házak ablakaiból többen integettek a kis csapatnak.
A Lajta-ház előtt a mozgásnevelők segítségével a gyerekek elégették a papírra rögzített rosszat és égbe küldték (héliumos lufival) a szerencsekívánásokat – hátha odafent meghallgattatik…
Ezután a csíkos udvar fái alól hangzott fel a szerenád az ablakokban álló tanárok felé gyertyafény és fáklyaláng mellett – majd a társaság az ebédlőbe vonult, ahol a szülők és a (hívott és hívatlan) vendégek társaságában vidáman telt a sütis, grilles, salátás piknik, halk zeneszó mellett.
Hétfőn a magyarral kezdünk – így tehát hamar végét vették a zenének, s hazamentek a legények és leányok – reméljük, jövőre még szebb, még meghatóbb lesz a ballagás…
A ballagáson készült fotókat megtekinthetitek a fotógalériában.
