Szalkszentmártonban és Ráckevén jártunk. Csodás napsütésben, igazi jó időben telt a napunk.
Szalkszentmártonban, a Petrovics-házban, ami eredetileg Petőfi Sándor édesapjának a mészárszéke volt, a Petőfi Kiállításon megborzongtunk a tagló láttán, húskampókon, a vérrel festett falakon.
Sétáltunk a régi falak között, ahol Petőfi is, és ahol 112 verset írt röpke egy év alatt.
A szabadkéményes konyhában elképzeltük, hogyan is főzött családjának és vendégeinek a költő édesanyja, szinte érezni lehetett, milyen nehéz is volt a megélhetésük.
Megtudtuk, hogy az “Új a csizmám, a szögre van felakasztva” c. népdal a valóság, tényleg egy szögre lógatták a csizmákat.
Fateknőben kenyértésztát dagasztottunk, megnéztük, milyen is a kovász. Tudjuk már, honnan indult a „Fekete kenyér”. A zsíros kenyér mellé almafröccsöt is ittunk.
Majd egy érdekes új technikával gyertyát is díszítettünk, igaz, kicsit “para” volt az égő gyertya fölött melegíteni a kiskanalakat. A meleg kanáltól könnyen megolvadt a viasz és rátapadt a Petőfi-mintás papírszalvéta.
Csodálatba ejtett minket a jégverem, ahol júniusig meg tudták őrizni a jégtömböket.
Kirándulós napunk délutánja is nagyon érdekes volt. Ráckevén megálltunk, egy hajómalmot néztünk meg. Egy kedves idős molnár szeretettel beszélt a szakmájáról, szemmel -és füllel- lehetett követni a búza útját attól a pillanattól kezdve, hogy beleöntötték a garatba, egészen a finomlisztig.
Megtudtuk, hogy ebbe a malomba nem jönnek egerek – vagy az óriási vasmacskától, vagy a sok víztől félnek.
Ráckevén élt az igazi Kukoricza Jancsi, róla is megemlékeztünk.
Jót fagyiztunk, és ezek után igen jó hangulatban telt a hazaút is.