Elhunyt Lőcsei Sándor, a Mozgásjavító volt diákja, 105-szörös ülőröplabda válogatott, paralimpikon.
A mozgáskorlátozottak sportjának újkori kezdetétől (1970) aktív szereplője volt, és részt vett a hazai paralimpiai mozgalom kialakulásában. Sportolóként a honi ülőröplabda sportág alapító játékosa volt.
Lőcsei Sándor (Eger, 1956. 05 18 – 2022. január 23.) 105-szörös ülőröplabda válogatott játékos, 65 évesen hagyott itt bennünket.
A járványos gyermekbénulás (Poliomyelitis, Heine – Medin -kór) másfél évesen érte el, és tette az alsó végtagjait bénulttá. Az elemi iskoláját 1963-ban a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban (Mexikói út 60.) kezdte. Tanárai hamar felismerték a sport és azon belül a labdajátékokkal kapcsolatos fantasztikus tehetségét. Az általános iskolai évei alatt, amely 1971-ig tartott, minden sportágban kipróbálta magát. A kézifoci csapat aktív tagja volt, majd részt vett a Sitzball- (ülőlabda) játékban is, amely a ma ismert ülőröplabda sport egyik hazai elődjének nevezhető. Asztaliteniszezett, atletizált, az íjászatot is kipróbálta, úszott, de még az iskola házi sakkversenyein is részt vett. Ha rendeztek volna HENDIKEP öttusa versenyt, akkor abban biztosan dobogós helyen végzett volna. Mint Mozgásjavítós diák alapító tagja volt a Mozgáskorlátozottak Halassy Olivér SC (HOSC) egyesületnek (1970), amelynek első nemzetközi versenyén (1971 Gödöllő) 15 évesen már a magyar csapat tagjaként vett részt. Órás szakmát tanult, de ez idő alatt sem hagyta abba a sportolást. Visszajárt az iskolába, és részt vett a HOSC edzésein és versenyein. Az első hazai ülőröplabda országos bajnokság (1980/1981) megrendezését követően fogalmazta meg maga számára, hogy a sok sportági lehetőség közül – mindegyikben tehetségesnek tartották – az ülőröplabdát szereti a legjobban. A HOSC játékosaként szerezte meg első bajnoki címét, és egyben az év játékosának is megválasztották. A Rokkant Személyek Nemzetközi Évében (1981) a II. Nemzetközi Spartakiád keretében megalakult ülőröplabda válogatott tagja lett. Ettől kezdve 105 alkalommal öltötte magára a 10-es számú címeres mezt, mint a HOSC, majd a nyíregyházi Piremon SC és a Start-Sportula játékosa. A MEOSZ által szervezett pécsi világbajnokságon (1986) a képzeletbeli világválogatottba választották, és 1989-ben Őt jelölték a világ legjobb ütőjátékosának. Pályafutása alatt összesen 10 alkalommal volt bajnokcsapat (HOSC és Piremon SC) tagja, valamint 11 alkalommal Magyar Kupagyőztes is volt. Két alkalommal volt VB (1986 Pécs, 1989 Las Vegas USA) ezüstérmes, és két alkalommal képviselte hazánkat a paralimpiai játékokon (1988 Szöul 5. hely, 2000 Sydnei 7. hely), mint az ülőröplabda válogatott tagja. Egyesületével a nyíregyházi Piremon SC-vel a Bajnokcsapatok Európa Kupáján 1990-ben második, míg 1999-ben, és 2000-ben harmadik helyen végzett.
Egy 1996-ban vele készült interjúban arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a röplabda, ez a válasz érkezett: „Az életet.”
A BAJNOK nyugodjon békében!
