1970-ben szinte egyszerre érkeztünk a Mozgásjavítóba: én, a kezdő gyógypedagógus, az első osztály osztályfőnökének és Edit, egy szőke, kékszemű, mozgékony, barátságos, játékos kislány. Akár egy kiscsikó. Abban az évben róla énekelték az iskola diákjai a “Póni Panni” című gyermekdalt:
Zaklatott kisgyermekkora volt, talán veleszületett kéz-hiánya miatt is. Az iskolába hamar beilleszkedett. Társai megszerették. A betűvetést könnyen megtanulta, gyönyörűen írt. Szeretett is írni. Írásszeretetét, de önzetlen segítőkészségét is mutatta például. hogy nyolcadik osztályos korában egész évben írta a vázlatokat egy műtétre került társa füzeteibe.
Az általános iskola befejezése után gyors- és gépíró iskolában tanult tovább integráltan. Itt ép mozgású társai között még inkább megmutatkozott óriási szorgalma, akaratereje. Ez eredményhez is vezetett, hisz oklevelet szerzett mint gyors és gépírónő, majd leérettségizett.
Gyors- és gépírónőként dolgozott 15 éven át Budapesten majd Miskolcon.
1992-ben férjhez ment. Mind Budapesten, mind Miskolcon aktív tagja volt a mozgáskorlátozottak közösségeinek. Gyermeki ártatlanság jellemezte. Annyi kedvesség és szeretet volt benne, hogy nem csoda, ha szívesen kerestek vele kapcsolatot, és ő ezeket gondosan ápolta. Sosem feledkezett meg a névnapokról ünnepekről.
Aztán bekövetkezett a tragédia: a rák okozta kegyetlen szenvedések, végül a kórház 23 napja. Ebben a lesújtó helyzetben is felemelő volt tapasztalni, hogy a gyerekkori játszótárs, a későbbi barát, Erzsi, milyen odaadóan igyekezett Editről gondoskodni a kórházban, szenvedését enyhíteni. Most már hárman fogtuk egymás kezét.
A kór gyenge testét megtörhette, de lelkiereje még mindig megmaradt, hiszen a szenvedéseket bámulatos erővel panasz nélkül tűrte. Sokáig nem fogom elfelejteni integető karját, ahogy búcsúzott tőlem távozásomkor. És Juhász Gyula szavait küldöm mindazoknak, akik ismerték és szerették, hogy nem múlik el az, kinek emléke a szívünkben él. S bár az ország különböző pontján vagyunk, küldöm a dalt, mely Edit köré gyűjt bennünket, hiszen kedvenc együttese, a Piramis, “Őszintén szeretnék élni” című dalával mégis csak közösen emlékezünk Rá.
Vásárhelyi Gyöngyi
Piramis: Őszintén akarok élni
