LÉPÉSVÁLTÁS/AZ 1945 UTÁNI MAGYAR MŰVÉSZET
2017 első múzeumi látogatása a modern jegyében zajlott, február 15-én, Koós Nikoletta nagyszerű tárlatvezetésével, Okányi Andi néni meglepetés önkéntes segítővel.
Az utolső művészetes 8.a és a 7.b osztály február 15-én a Magyar Nemzeti Galériában járt.
Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami nagy intézmények és a kisgalériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket manifesztálták.
A tárlat három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik az irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig az európai tendenciákhoz való viszonyíthatóság bemutatása mértékadó művek révén.
A Galéria megalapítása óta gyűjti a kortárs műveket, de a szerzeményezés sokáig az állami kultúrpolitika értékrendjét tükrözte. A minisztériumi vásárlások helyett a nyolcvanas évektől az osztály munkatársai egyre inkább befolyásolhatták a gyűjtemény alakulását. A ma több mint 11 000 darabot számláló, csak ’45 utáni magyar művészettel foglalkozó részleg az elmúlt majd 70 év művészetének legszélesebb körű műtárgyállományát birtokolja.
A kiállítás címe, a Lépésváltás a művészeti szemlélet fordulatait, a piac átértékelő szerepét és az intézményi rendszer átalakulását hangsúlyozza.
A legszebb, a legmegkapóbb, leglíraibb mű, a Szent Cecília, a legmeghökkentőbb, a legpoénosabb, a Hordozható lövészárok, a legkreatívabb fotósorozat textúrája és Esterházy Marcell 3D festménye jelentette a kiállítás csúcspontjait.
Köszönjük a Zsótér Pál Alapítványnak a lehetőséget.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítása akadálymentes, mozgáskorlátozottaknak, kísérőjének ingyenes.
