2016. október 9. és 16. között táncosaink részt vettek a párizsi Anamesa Fesztiválon. Az esemény célja, hogy kapcsolatokat teremtsen tehetséges előadók, művészek és táncosok között, legyenek bár professzionálisak vagy amatőrök, esetleg mozgássérültek, s egyéb fogyatékossággal élők Párizs belvárosától, külterületeitől Görögországig és Libanonig. Már több alkalommal megszervezték, legutóbb Budapesten. Ezen mi is jelen lehettünk, hála a Gustave Eiffel Francia Iskolának (és különösen az intézmény tanárának, Michel Lévaynak): ekkor hívták meg a rendezők lányainkat a 2016-os programsorozatra.
Egy Párizs melletti iskolából indult a kezdeményezés, ahol Sophie Bulbulyan (tanárnő, koreográfus, művészeti vezető) és lelkes társai tánccsoportot szerveztek a helyi diákokból, leginkább bevándorlók gyermekeiből, megmentve őket az elkallódástól. A kísérlet idővel hatalmas vállalkozássá terebélyesedett, a DK-BEL csoport világszerte ismertté vált. Sok-sok nemzetközi projektben részt vettek már, legutóbb a víz alatt táncoltak… S ők azok, Sophie-val az élen, akik megálmodtak egy olyan többnapos összejövetelt, amelyen tehetséges emberek együtt szórakoznak, bemutatják egymásnak (és minden érdeklődőnek) tánctudományukat, s közös produkciókat hoznak létre. Az egyhetes programon találkoztunk franciákkal, görögökkel, libanoniakkal, portugálokkal – mindenféle résztvevőkkel. Ám nem mindenki értett angolul (vagy franciául) – s a lényeg éppen az, hogy e hiány nem jelentett (nem jelenthetett) problémát, s főleg nem akadályt, hiszen az egyes csapatok tagjai (iskolák diákjai, tánccsoportok stb.) egy különleges közös nyelven beszéltek – a tánc és művészet nyelvén.
A fesztivál egy hete alatt intézményről intézményre jártunk. Párizs belvárosának egyik kerületi művelődési központjában megtekinthettük a DK-BEL táncosainak előadását, mozgássérült fiatalok bevonásával: a kerekesszékek pörögtek, hatalmas utakat tettek meg a színpadon, míg a profi táncosok közöttük mozogtak, felkapaszkodtak a székekre, együtt forogtak stb. Láttunk egyéb táncprodukciókat is, nehéz volna mindet felsorolni. Nézelődhettünk a filharmonikusok posztmodern épületében (lényegében az ottani Művészetek Palotájában). Néhány előadást csodálattal szemléltünk (vagy éppen elgondolkodtattak), ám olyanok is akadtak, amelyek kisebb vitát váltottak ki a közönségből.
A Mexdance szerdán lépett fel – egy nagyon igényesen kialakított művészeti központban (még saját öltözőnk is volt!). A lányok minden táncot előadhattak (s ez azért fontos kijelentés, mert félő volt, hogy egyet “le kell vágni” a végéről, idő híján). Köszönjük szépen Tajthy Kati néninek a koreográfiát, a tanítást és felkészítést! Sajnáltuk, hogy nem lehetett jelen, ám ahogy kikeveredtünk az előtérbe, azonnal felhívtuk őt, beszámolva a sikert jelző tapsviharról – amely őt is megilleti!!!
Volt még táncfoglalkozás, műhelymunka (természetesen a DK-BEL táncosai kísérték végig, koordinálták tevékenységeinket), sok-sok utazás, bulizás egy koncerten, s végül egy nagy, közös diszkó – záróakkordként.
Ami pedig nem maradhatott el, az Anamesa Fesztiválok elengedhetetlen happeningje: a “parade”… Aki szerencsés, Budapesten is megtapasztalhatta, amint a résztvevők összegyűlnek egy parkban (mint kiderült, ezúttal nem is Párizsban, hanem egy, a főváros melletti városkában, Pantinban), ott előadják, amit tanultak a workshopokon, s eljátsszák (mit eljátsszák, megélik…) az Anamesa “himnuszát” – többször is, nagyjából egy-másfél órán keresztül dobolva, kiabálva, énekelve, táncolva, élvezve az életet, a párizsi napos őszt.
Az időjárás sem volt túlzottan kegyetlen, lényegében akkor esett csupán, amikor várost szerettünk volna nézni. A “parade” idején gyönyörűen sütött a nap, ám amikor az első napon hajókáztunk a Szajnán, végigéltük az összes évszakot. Elindulván, a hajó fedélzetén, le kellett vennünk a kabátokat, annyira meleg volt, viszont amikor megérkeztünk, zuhogott az eső, és kevés volt a téli kabát, sál és sapka… Azért hatalmas élmény volt… Igaz, az Eiffel-tornyot, a Louvre épületét (a piramissal), továbbá a Notre-Dame-ot csak buszból láthattuk (mint mondottam, szakadt…), de így legalább lesz indokunk visszatérni a kultúra és divat (valamint a tánc) fővárosába. – Suhajda Péter –
A fellépésről készült felvétel ide kattintva megnézhető.
Táncosok: Ádám Bianka, Hatta Mariann, Herman Réka Rita, Hörnyék Bianka, Hörnyék Franciska, Suha Vivien
Koreográfus: Tajthy Katalin
Kísérők: Kálmán Dominika, Nagy Katalin, Szemerédi Katalin, Suhajda Péter
