Ismét eltelt egy év, ismét avatásra gyűltek a végzősök a Nádor teremben, ismét csak heten.
Na de előtte…
Találjátok már ki, mi is legyen a műsorban! Mit táncoljunk? Mit adjunk elő? Ki olvassa fel, énekelje, mondja, mutassa? Hol legyen a mikrofon? Hogy áll a parkett csiszolás? Gyerekek, állítólag nem lesz kész a függöny! Van füstgép?
Ez hamis!!!
Nem lehet érteni!
Ez nem látszik!
Kezdjük elölről!
Még egyszer!
Ez egyre rosszabb!
Húzzuk ki!
Tegyük bele azt, hogy… A főpróba: maga a mélyhűtött reménytelenség…
Feladom…
Aztán itt a csütörtök, érkeznek a vendégek, „belőve” a technika, „stimmol” az énekkar… nincs mese – kezdés!
A mikrofonhoz lép Suhajda tanár úr, a konferanszié…
A műsort tartalmával és kivitelezésével is méltó módon vezette fel a végzősök „vizsgafilmje”, melynek megalkotásában Kristóf bá’ és Csaba bá’ segítette az kreatív végzősöket.
(A film megtekinthető az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=wd1bequCEEs
Az avatási ceremónia most is meghitt és bensőséges volt, a petíció felolvasását követően a talárokra felkerült a szalag, elhangzott a maturandusz eskü, és Locsmándi Alajos intézményvezető úr (maturandus honoris causa) gondolatébresztő ünnepi beszéde.
A 11-esek búcsúztatója – közösségi alkotásként – többek érzéseit, meglátásait tartalmazta, Hatta Mariann mélyen átélt tolmácsolásában.
A végzősök közös visszaemlékezése sok olyan mozzanatot idézett fel, melyek szinte már-már feledésbe merültek – kár lett volna értük…
A 11-esek búcsúprodukciója a végzős osztály minden tagját és Lívi nénit is (osztályfőnöki minőségben) név szerint említette és köszöntötte, fordulatos formában és stílusban. Emlékezetes marad sokak számára a Katyusa, Ronaldó-Rolandó levélváltása, a Dobó-Wittinger táncduó, Tóni bácsi és a lovas póló, a Venczel-féle felolvasógép, Szandi művésznő és persze Nena, a hajdani popdíva (akin nem fog az idő) videó-üzenete… nem beszélve arról, hogyan is neveljük a matektanárt!
A végzős osztály „nagy dobása” ez alkalommal a bajor sörtánc volt, erősen építve a férfi-nő közötti „se veled, se nélküled” viszony ellentmondásosságára, mely harcot Lívi néni és Zsolt bá’ párosa tett még színesebbé…
Az iskolai énekkar előadását színvonalasan egészítette ki a tanárok kórusa, és a hagyományos aranyköpések interpretálását követően a végzősük keringője és a pezsgős koccintás zárta a műsort.
Sok sikert, maturanduszok – és már most elkezdjük a készülődést a jövő évi ceremóniára!
